A MÉZ A MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYVBEN
2 típusú méz van említve
– Virágméz (nektárméz): növények nektárjából származó méz
– Édesharmatméz (mézharmatméz): főképpen a növényi nedvet szívó rovarok által (Hemiptera) az élő növényi részek kiválasztott anyagából vagy nedvéből nyert méz.
Előállítási és/vagy megjelenési mód szerint lehet:
– Lépesméz: a méhek által újonnan épített, még a szűzlépek sejtjeiben vagy kizárólag méhviaszalapú műlépre épített, szűzlépben tárolt és lefedett sejteket tartalmazó egész lépben vagy léprészekben értékesített méz.
– Darabolt lépesméz: egy vagy több lépdarabot tartalmazó méz.
– Csorgatott méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekből, azok felnyitása után kicsurgatással nyernek.
– Pergetett méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekből centrifugálással nyernek.
– Sajtolt méz: fiasítástól mentes lépek sajtolásával, 45 oC-ot meg nem haladó mérsékelt hő alkalmazásával vagy anélkül nyert méz.
– Filtrált méz: amelyből az idegen szerves és szervetlen anyagokat olyan szűrési módszerrel távolítják el, amely a méz virágportartalmának jelentős csökkenését eredményezi.
Előírások a virágmézre:
– fruktóz- és glukóztartalom legalább 60%
– szacharóztartalom legfeljebb 5%
– nedvességtartalom legfeljebb 20%
MIÉRT KRISTÁLYOSODIK KI A MÉZ?
A méz kristályosodása természetes folyamat.
A méz gyakorlatilag természetes cukor, víz és ásványok elegye. A termelői méz több, mint 60%-a cukor (alapvetően glükóz és fruktóz), a víztartalma pedig 20% alatti (sűrűbb mézeknél 10% körüli).
A termelői méz kristályosodási folyamata alapvetően három tényezőtől függ:
– a mézben lévő glükóz és fruktóz konkrét arányán, ugyanis a glükóz (szőlőcukor) segíti elő a kristályosodást a vízoldhatósági tulajdonsága miatt. Amelyik mézben több a glükóz, az gyorsabban kristályosodik. Minden nektár más-más glükóz-fruktóz összetétellel rendelkezik, ezért (is) eltérő az egyes mézfajták kristályosodási sebessége.
